Az iskola jövőképe

 Az iskola jövőjéről alkotott kép

Újvidék óvárosában helyezkedik el az általános gimnázium, ahol a tanítás két nyelven folyik - szerbül és magyarul. Az alapvető elképzelés szerint - oktatási intézmény, melyben a kultúra alapjai sajátíthatók el – mindaz, amit hagyományosan az antik és reneszánsz műveltségi ideál részeként tartanak számon: a testi és a szellemi fejlődés sokoldalúsága, kiegyensúlyozottsága. 

Diákjaink a tanulmányaik végeztével felkészültnek érzik magukat arra, hogy bármely szakterületre beiratkozhassanak az orvostudományi kartól kezdve, a jogon, a germanisztikán át egészen a fizikaelméleti, művészettörténeti és építészeti karig. A tudományok, művészetek, filozófia, ill. a sport egyes területei iránt érdeklődő tanuló bekapcsolódhat valamelyik iskolai szakkör munkájába. 

A megfelelő együttműködési légkör és munkatársi viszonyok jó alapot teremtenek a csoportmunkához, megbeszélésekhez, összeegyeztetésekhez és közös döntéshozatalhoz. Ez megerősít, elégedetté tesz bennünket és mindenekelőtt a jó kommunikáció példáját adja a tanulóinknak.

Az e területen élő etnikai kisebbségek együttélési kultúrája, a mások szokásainak tiszteletben tartása, és a különbségek méltányolása alapvető értékeknek számítanak – törvényszerűségek, melyek a tanár-diák kapcsolatnak alapjául szolgálnak iskolánkban.

A tanuló számára az iskola a pozitív ösztönzések és kihívások helye kell legyen, ahol felkutathatja és felfedezheti önmaga rejtett adottságait és lehetőségeit; az a hely, ahol a tanárok és a diákok megértik és támogatják egymást, valamint az elvárásokkal szembeni következetesség helye, ahol a türelem a pedagógiai munka legfőbb jellemzője.

Láthatjuk, miként a korszerű világban a műveltség értéke gyakran elveszik a hatalom és pénz mindent elsöprő puszta érdekeinek rohama alatt. Tanúi lehettünk gyakran annak is, miként a pénzért és hatalomért vívott harc pusztaságot, kietlenséget és kétségbeesést hagy maga mögött. Ahhoz, hogy ebből a hamuból főnixek születhessenek újra, szükség van az ideálok felragyogásához. Az iskola az az oázis, ahol őrzik és ápolják ezeket az értékeket. Az iskola nem maradhat csak az ideálok nevelője. Az iskolának egy olyan zord világi életre kell tanítania, ahol a hatalomért és pénzért kegyetlen küzdelem folyik.

 

Az iskolában végzett munka feltárja számunkra mind a saját, mind tanulóink rejtett lehetőségeit, megerősíti intellektusunkat és jellemünket, alakítja esztétikai és erkölcsi ítéletünket. Az iskola valójában az a hely, ahol egy végtelennek tűnő, türelmes küzdelem folyik az emberi természet tökéletlenségeivel szemben.

Olyan iskola vagyunk, ahol a korszerűség és a hagyomány, a világ- és a hazaszeretet áthatja egymást. Itt megnyílik a tudat a területeinket érintő globalizáció aktuális problémái, a planetáris szintű ökológiai problémák, a társadalom peremén élő szociális csoportok emberi jogai, a dekódolt emberi génalap perspektívája iránt. Ez az az iskola, ahol a tanulókat arra tanítják, hogy mindenekelőtt egymás jó barátai legyenek, a helyes és igaz ösztönzések színhelye, melyek által a fiatal emberi lények nagy fáradozásaink és türelmes munkánk által fokozatosan jövőnk művelt és emberséges alkotóivá válnak.

 

Vukadinović Tatjana,

a gimnázium igazgatója

 

(ford. Petrušić Dorotea II1)